A skandináv országokban az észt-finn származású Sofi Oksanen még 2003-ban lett nagy kedvenc, Sztálin tehenei című első regényének megjelenése után. A Tisztogatás is rögtön első számú bestsellerré vált Finnországban és nemzetközileg egyaránt, én magam is e sokkoló könyv kapcsán találkoztam először az író nevével, és (miután előzőleg kikölcsönöztem a székelyhídi könyvtárból) 2013 decemberében meg is vásároltam ezt a kötetét.

Gabriel García Márquez elsősorban újságíró volt, ő is több alkalommal így nyilatkozott magáról, és nem is hagyott fel szakmájának gyakorlásával és pártfogásával azután sem, hogy világhírű íróvá vált, éppen a Száz év magánynak köszönhetően. Nagy rajongója vagyok a kolumbiai (újság)írónak, aki „csak másodsorban” volt tehát nagy regényíró.

Gárdos Péter néhány évvel ezelőtt íróként is méltán vált népszerűvé, jóllehet világszerte rendezőként ismert. A Hajnali láz című első regényének köszönhető ez a népszerűség, amelyet ráadásul egyedülálló módon kapcsolt fő foglalkozásához, ugyanis a könyvből 2015-ben készített egy nagy sikerű filmet is.

2014-ben találkoztam először Murakami Haruki nevével, amikor is úgy döntöttem, hogy a Birkakergető nagy kaland című regényét kezdem el olvasni, azonban ez a furcsa történet, amely a legjelentősebb művei között van számon tartva, akkor egyáltalán nem fogott meg.

Szabó Magda, az egyik legtöbbet fordított magyar író nevével 2014-ben találkoztam először, az Abigél című regénye kapcsán, és mint valószínűleg sokan mások, előbb én is a kötet alapján készült négyrészes tévésorozatot láttam.