»Németh László mondatai ‒ írja Illyés Gyula ‒ tán az aznap leírt tizedik levélben is kelnek úgy útra s haladnak, mint regényeiben.« Édesapám Kerényi Károlynak írt egyik levelében megerősíti ezt a gondolatot: Egy levél az éppúgy egyírásmű, mint egy esszé …
1975-ben halála után kezdtem el levelezését összegyűjteni, de különböző akadályok miatt az első kötete is csak 1993-ban jelenhetett meg. Ez a könyv az 1913-1948 közötti anyagot, 762 levelet tartalmaz. A kötet akkor jó fogadtatásra talált, azóta viszont eltelt közel húsz esztendő, s a könyv már nem kapható. Ebből a 20. századi irodalmi légkörből akartam valamit átmenteni, s úgy gondoltam, jó lenne a mai olvasási szokások figyelembevételével egy rövidített változatot kiadni. A szöveget ötödére rövidítettem, de az olvasó e válogatott szövegből is megérezheti, akkoriban hogyan gondolkoztak, éltek, barátkoztak az írók. Abban az időben majdnem minden írónak volt polgári foglalkozása, munkahelye; édesapám iskolaorvosként, Illyés Gyula biztosítótársaságnál hivatalnokként, Szabó Lőrinc szerkesztőként dolgozott, Babits egyetemen tanított, és egyetlenegy sem járt saját autóval.
(…)”

1975. március 3-án, 46 évvel ezelőtt halt meg Németh László Kossuth-díjas magyar író, drámaíró, műfordító.

A fenti szöveg Németh Ágnestől, az író lányától származik, a Szilánkok Németh László levelezéséből 1914-1948 címmel 2013-ban, az Éghajlat Könyvkiadónál megjelent kötet előszavában olvasható.