Májusban öt könyvvel gazdagodtam:
1. Gabriel García Márquez, Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak, Magvető Kiadó, 2011
2. Pusztaszeri László, Karády és Ujszászy. Párhuzamos életrajz történelmi háttérrel, Kairosz Kiadó, 2008
3. Pusztaszeri László, Álltam a hídon. Karády Katalinról, Nap Kiadó, 2002
4. Kövi Pál, Erdélyi lakoma, Kriterion, 1980
5. Boros Botond, A Markoláb, K.u.K Kiadó, 2021

Négy kötetet jó ideje szerettem volna a könyvtáramban látni, különösen az első hármat (melyeket bookline-ról rendeltem egy barátom közreműködésével), ugyanis ezeket már régóta kerestem, és vártam, hogy (újra) kaphatóak legyenek. Kövi Pál kötetére pedig ismét az Eladó Könyvek Nagyvárad facebook-oldalán csaptam le.
García Márquez könyve esetében például a következő a helyzet: 2014 augusztusában olvastam először (a székelyhídi könyvtárból kölcsönöztem ki), és nagyon gondosan, és akkor még szép kézírással jegyzeteltem ki a benne található mind a huszonegy szöveget. Ez a szöveggyűjtemény, amely García Márquez beszédeit tartalmazza, az utolsó hiányzó darab volt a kolumbiai író könyvtáramban megtalálható, immár teljes életművéből.
Karády Katalinért szintén rajongok. Ez a rajongás újabb keletű, de minden érdekel, ami vele kapcsolatban hozzáférhető, elolvasható.
Az Erdélyi lakoma Dragomán György író ajánlására keltette fel az érdeklődésemet, akinek tavaly, 2020 decemberében, saját Főzőskönyve jelent meg, A Markolábot pedig recenziós példányként kaptam a szerzőtől.