Májusban öt új könyv került a polcomra :
1. Gabriel García Márquez, Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak, Magvető Kiadó, Budapest, 2011
2. Pusztaszeri László, Karády és Ujszászy. Párhuzamos életrajz történelmi háttérrel, Kairosz Kiadó, Budapest, 2008
3. Pusztaszeri László, Álltam a hídon. Karády Katalinról, Nap Kiadó, Budapest, 2002
4. Kövi Pál, Erdélyi lakoma, Kriterion Kiadó, Bukarest, 1980
5. Boros Botond, A Markoláb, K.u.K Kiadó, Budapest, 2021

Az első három kötetet régóta szerettem volna a könyvtáram részének tudni, ezeket bookline-ról rendeltem. Lehetőségeim szerint igyekszem García Márquez összes művét (nem csak magyarul, hanem angolul és bizonyos esetekben spanyolul is) és bármilyen, Karády Katalin életéről szóló könyvet beszerezni. Régóta kerestem ezeket, vártam, hogy (újra) kaphatóak legyenek.

García Márquez könyve esetében például a következő a helyzet: 2014 augusztusában olvastam először (a székelyhídi könyvtárból kölcsönöztem ki), és nagyon gondosan, és akkor még szép kézírással jegyzeteltem ki a benne található mind a huszonegy szöveget. Ez a szöveggyűjtemény, amely García Márquez beszédeit tartalmazza, az utolsó hiányzó darab volt a kolumbiai író könyvtáramban megtalálható, immár teljes életművéből.
Karády Katalinért szintén rajongok. Ez a rajongás újabb keletű, de minden érdekel, ami vele kapcsolatban hozzáférhető, elolvasható.

Az Erdélyi lakoma Dragomán György író ajánlására keltette fel az érdeklődésemet, akinek tavaly, 2020 decemberében, saját Főzőskönyve jelent meg,

A Markoláb azért különleges darab, mert recenziós példányként kaptam a szerzőtől, és az ajánlója alapján nagyon úgy érzem, hogy tetszeni fog.