Karácsony Benő a két világháború közötti erdélyi irodalom egyik legnépszerűbb, legjelentősebb alkotója volt, regényíró, novellista, színpadi szerző. Műveit az Erdélyi Szépmíves Céh jelentette meg, de számos külföldi nyelvre is lefordították. A hétköznapi életben prózai foglalkozást űzött, ügyvéd volt Kolozsvárt, ám alkotásaiban, a fantázia szabad birodalmában e mindennapok költői mesévé formálódtak, művészete ‒ akár Gelléri Andor Endréé, akivel tragikus sorsa is közös ‒ leginkább »tündéri realizmusnak« nevezhető.
Felejthetetlen figurákat teremtett, akik az élet árnyékos oldalán sem vesztik el az emberbe vetett hitüket s eltéveszthetetlen hangon szólt, amelyben a tréfa fanyar ízével a sokat tapasztalt bölcsesség okos fölénye ötvöződik. Hetyke, csibészesen kedves humora, szellemes, játékos iróniája éppoly maradandó, mint írásainak finom líraisága, az erkölcsi igényességből fakadó tisztasága.
Karácsony Benő nem csak szórakoztat, de vigasztal és tanít is a reményre, az emberi jóságba vetett hitre, az élet mindenekfölötti szeretetére. Időszerű író, mi több: nélkülözhetetlen.

1888. szeptember 7-én született Karácsony Benő író.

2015 augusztusában ismerkedtem meg a nevével, a Dinnyebefőtt. Novellák című kötetét olvastam el ekkor, és rögtön ezután A megnyugvás ösvényein és a Napos oldal című regényeit ‒ az olvasónaplós jegyzeteim szerint.
A képen látható két kötet közül a Líra. Novellák címűt (Kriterion Kiadó, 1990) még 2015 augusztusában vásároltam, a Tom Express antikváriumban, nem sokkal azelőtt, hogy újságíróként kezdtem el dolgozni Nagyváradon. A második kötetet, a Napos oldalt (Helikon Kiadó, 1982), jóval később, 2021. július 24-én találtam meg a Könyvmentők Egyesület egyik vásárán.
A fenti idézet a Napos oldal fülszövegéből származik. Nagyon szép ez a kötet, különösen a védőborító tetszett meg nagyon. Az olvasónaplómban a következőt írtam erről a könyvről (2015-ben): „Könnyed, derűs, mulatságos, és ugyanakkor nagyon kreatív. Jó olvasni.”
Újra kellene olvasni ...