‒ Az utolsó irányzat, amit még fontosnak tartok megnevezni, a materializmus, amelynek gyökerei szintén messzire nyúlnak a történelemben. Igen sok modern tudomány vezeti vissza eredetét a preszókratikusok törekvéseiig. Még mindig nem fejeződött be a vadászat az oszthatatlan részecske után, amely minden anyag építőköve. De még arra a kérdésre sem tudunk egyértelműen felelni, hogy mi az anyag. A modern természettudomány ‒ például a magfizika vagy a biokémia ‒ eredményei olyan lenyűgözők, hogy sok ember világnézetét befolyásolják.
‒ Új és régi értékek keverednek egymással?
‒ Végül is igen. Hiszen azok a kérdések, amelyeket még a tanfolyam elején feltettünk, továbbra is megválaszolatlanul maradtak. Sartre igen helyesen látta, hogy az egzisztenciális kérdéseket nem lehet mindenki számára egyformán megválaszolni. A filozófiai kérdések olyanok, hogy minden generáció, sőt az egyes ember is rákényszerül arra, hogy újra meg újra feltegye őket.
‒ Kicsit szomorú erre gondolni.
‒ Azt hiszem, nem osztom teljes mértékben a véleményedet. Hiszen nem éppen ezeknek a kérdéseknek a feltevésével döbbenünk rá arra, hogy élünk? Nem az történt-e, hogy amikor az ember ilyen különös kérdésekre kereste a választ, egyben világos és végleges magyarázatot talált egy sor más kérdésre is? A tudomány, a kutatás és a technika az ember filozofikus hozzáállásából nőtt ki. Hát nem a lét csodálata repítette el az embert egészen a Holdig?
‒Ebben igazad van.
‒ Amikor Armstrong lába a Holdat érte, azt mondta: »Kis lépés egy ember, de nagy ugrás az emberiség számára.« Minden előtte élt embert magával vitt azzal, hogy magában így összegezte, milyen érzés a Holdra lépni. Hiszen nem csak önmagának köszönhette.

(Sofie világa, Korunk filozófiája …. az ember szabadsága ítéltetett … című fejezet)

1952. augusztus 8-án született Jostein Gaarder norvég származású író.

Számos regény, novella és gyermekeknek szóló könyv szerzője, akinek nevét középiskolában hallottam először, Sofie világa című 1991-ben megjelent regénye kapcsán.
Ez a filozófia történetéről szóló regénye tette világhíressé őt, amelyet saját példányként filozófiatanárom és osztályfőnököm hozott be egyik nap órára, megpróbálva meghozni a kedvünket az új tantárgyhoz. A kötet fel is keltette az érdeklődésemet, de emlékszem, nem volt rá mód, hogy akkoriban elolvassam, és lassan meg is feledkeztem róla.
2013 januárjában azonban megvásároltam a fotón látható 2012-es kiadásban, amely a Noran Libro gondozásában jelent meg. Óriási hatással volt rám, éppúgy, ahogyan most is, miközben egy megfelelő idézetet keresgéltem, és átlapoztam a könyvet és az akkori jegyzeteimet is. Természetesen nagyon részletes jegyzetanyagot készítettem a könyvből, kiemelésekkel, idézetekkel, és a könyvben is bejelöltem (aláhúztam, kipontoztam) azokat a részeket, amelyeket akkor fontosnak vagy lenyűgözőnek tartottam.
Nem olvastam újra azóta a több mint ötszáz oldalas kötetet, de ma is hiszem, hogy ott a helye mindenki könyvespolcán, mert közérthető, nagyon élvezetes formában kalauzol végig a filozófia kérdésein, olyan válaszokat adva, amelyek nem csak megértetnek, hanem összefüggéseket tárnak elénk és továbbgondolkodásra (vagy továbbolvasásra) serkentenek. Egyszerűen remek, szóval újra el kell olvasnom!