„Nyúlik, nyúlik csak az út,
Felhő, csillag kémleli,
Ám a láb elun sarut,
Távol otthon kell neki.
Áll a szem kardot, tüzet,
Kőcsarnok iszonyatát,
S végre zöld rét integet,
Meghitt fára, dombra lát.”
(A hobbit, Tizenkilencedik fejezet: Az út vége, fordította: N. Kiss Zsuzsa)

1925 és 1945 között az angolszász nyelv professzora volt az Oxfordi Egyetemen.
A hobbit és A Gyűrűk Ura című könyveivel a fantasztikus irodalom egy teljesen új univerzumát hozta létre, tulajdonképpen megteremtette a modern fantasztikus irodalmat.műveinek képzeletbeli világában csodás, a tündérmeséket idéző lények élnek, akik különböző nyelveken kommunikálnak egymással ‒ nem csupán szóban, hanem írásban is.
Tolkien nyelvészként tudományos alapossággal dolgozta ki ennek a sokféle fajnak és szereplőnek a beszélt és írott nyelvét, és ezeket manapság sokan kutatják, sőt, rajongók és nyelvészek még szótárakat is készítenek, amelyek ezek megértését segítik.
Ugyanakkor saját történelmet is teremtett a könyveiben szereplő, az események helyszínéül választott Középföldének, amely mondhatni nem más, mint a Föld egy kitalált múltjának sok ezer évvel ezelőtt „létezett” helyszíne.
Én is rendkívülinek tartom azt a sajátos fantáziát és alaposságot, amelyek könyvei, meséi varázsát adják.