Dél ‒ majdnem ebédidő van már. Gabo pontban kilenckor kezdett beszélni, és azóta megállás nélkül beszél. Nem annyira tanít, inkább mesél, történeteket mond. Több, mint három órája ülünk, és hallgatjuk, szinte szót se szólunk. Nem reggeliztem, de nem is vagyok éhes. Gabo nem iszik kávét, nem úgy mi. Nagyszerű dolog kávézás közben hallgatni a történeteit.
»Író nem lesz az emberből. Írónak születni kell« ‒ mondja Gabo. ‒ »Akárcsak énekesnek, írónak lenni is ‒ adottság. Nem tanulható. A technikát igen, azt el lehet sajátítani, de a képességgel, hogy el tud mesélni egy történetet, születik az ember. Könnyű megkülönböztetni a jó írót attól, aki nem az: kérjék meg, hogy mesélje el a legutolsó filmet, amit látott.«
Aztán azt mondja: »A legnehezebb az: észrevenni, ha az ember nem író, de még nehezebb, hogy legyen bátorsága váltani, és valami másba fogni.«
Hoz egy példát. Nem sokkal azután, hogy megkapta a Nobel-díjat, egy fiatal újságírónő Madridban, a szállodánál kifelé jövet odament hozzá, és interjút kért tőle. Gabo, aki gyűlöli az interjúkat, visszautasította, de meghívta, hogy töltse vele és a feleségével a napot. »Egész nap velünk volt. Együtt vásároltunk, a feleségem alkudott a piacon, megebédeltünk, sétáltunk, beszélgettünk; az újságírónő velünk volt mindenütt.« Amikor visszamentek a szállóba, és Gabo elbúcsúzott, a nő megint interjút kért. »Mondtam neki, hogy szakmát kellene változtatnia« ‒ emlékezik Gabo ‒ »hiszen megvolt a sztori, kész volt a riport.«
Aztán arról beszélt, hogy más az interjú, és megint más a riport, és hogy az újságírók rendre összekeverik a kettőt: »Az interjú az újságírásban mindig párbeszéd az újságíró és a között a személy között, akinek van mondanivalója vagy véleménye valamiről. A riport vagy tudósítás pontos és aprólékos rekonstrukciója az esetnek.«

(Silvana Paternostro, Három nap Gabriel García Márquezzel)

2014. április 17-én, hét évvel ezelőtt halt meg Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író, újságíró.

1995 márciusában hozta létre az Új Latin-amerikai Újságírásért Alapítványt.
A program legjelentősebb része egy háromnapos műhelyfoglalkozás volt, amelyet García Márquez tartott a szerencsés résztvevőknek az újságírói munkáról.
A fenti idézet, Gajdos Zsuzsa fordításában, egy 1996 április elején tartott műhelyfoglalkozás beszámolójából származik, amelyen Paternostro is részt vett.