Megismerkedésük történetét természetesen ismertem. Nem részleteiben, nem valódi mélységeiben, csak úgy, az anekdota szintjén. »Apád a leveleivel vett le a lábamról« ‒ így emlegette a távoli históriát Anyám, s arcán rögtön megjelent az a bájos fintor. Svédország is szóba került, a ködös-jeges világ ott fönn, a térkép felső részén. Észak-fok, titok, idegenség …
De a levelek megvoltak, ötven éven át hurcolták magukkal úgy, hogy közben soha elő nem vették, nem idézték fel a mondatokat, nem beszéltek róluk. Elsősorban ezt kellett megértenem: ezt a megszüntetve megőrzést, ezt az elegáns dobozba zárt múltat, amelyet tilos volt felbontani.

1948. június 8-án született Gárdos Péter filmrendező, író.

A fenti idézetet Hajnali láz című első regényének utószavából ragadtam ki, amely az egyetlen általam (egyelőre) elolvasott regénye, a mostanáig megjelent összesen háromból. Kétszer olvastam újra.
2018 októberében, a Nagyváradi Könyvmaratonon vásároltam meg ezt a csinos kiadást, az utolsó kapható darabot, melyben egy érdekes dedikáció is található: „Születésnapunkra! 2016. január 28. csütörtök … (sajnos a kezdőbetűket nem tudom kiolvasni) … kizárólag az újjászületés miatt én is.” Léleksimogatóan találó és rejtélyes szavak!

A regényről írt gondolataimat a Könyvajánló menüpontban találjátok.