Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Páncélszerűen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú, kemény szelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülő paplana. Számtalan, testének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálódzott szeme előtt.
(Az átváltozás ‒ Győrffy Miklós fordításában)

1883. július 3-án, 138 évvel ezelőtt született Franz Kafka cseh novella- és regényíró.

A Kriterion Könyvkiadó gondozásában 1978-ban megjelent elbeszélésgyűjtemény révén ismerkedtem meg Kafka történeteivel.
A természetesen ebben a kötetben is megtalálható, 1912-ben megírt, Az átváltozás című novella volt számomra (mint valószínűleg sokak számára) az első találkozás a Prágában született íróval.
A középiskolai élményt követően ezt a történetet csak évekkel később helyezte más megvilágításba előttem egy másik író, akinek életrajzában fontos helyet foglal el Kafka és realista-szürrealista elemeket ötvöző művei:
„Valami Kafka-szerűt keresett García Márquez ebben a kísérteties felföldi városban [Bogotá], és végül épp azt találta meg: Kafkát. Egyik délután egy costeño barátja kölcsönadta neki Az átváltozás egy példányát, egy argentin író, Jorge Luis Borges fordításában. García Márquez visszament a panzióba, fel a szobájába, levette a cipőjét és elhevert az ágyon. Elolvasta az első sort. (…) García Márquez úgy emlékszik, megbabonázva motyogta maga elé: »A fenébe is, épp így beszélt nagyanyám is!«
Kafka kétségtelenül szárnyakat adott Márquez képzelőerejének (beleértve azt a képességet is, hogy elképzelje magát íróként), és hosszú távra is megmutatta neki, hogy a legképtelenebb epizódokat is el lehet mesélni tárgyilagos stílusban.”
(Gerald Martin, Gabriel García Márquez. Egy élet, Magvető Kiadó, 2009).