Vuk megmozdult. Az éhség karmai mintha tüzesek lettek volna, és Tás felől ingerlő, meleg illatot lehelt a szél. A kisróka remegett az izgalomtól. Élő egérrel, vakondokkal, már játszva elbánt volna, de Tás túlságosan nagy volt. Elindult, megállt, újból elindult, és a végén nyüszítve, sírva fakadt.
‒ Egyedül vagyok… kicsi vagyok… éhes vagyok ‒ vakogta halkan, aztán mind hangosabban: Egyedül vagyok… kicsi vagyok… mit kell tennem? Éhes vagyok! ‒ Ekkor egy mély hang kiáltott vissza a dombról, hol sötét volt, és nagy fenyők sóhajtoztak:
‒ Ki fia vagy odalent kis
vérem?...”

1900. január 25-én született Fekete István, számos népszerű ifjúsági regény és állattörténet írója.

Nevét leginkább a Vuk nevű kisróka alakjához szokás kapcsolni, amely legelőször 1940-ben, a Csi ‒ Történetek állatokról és emberekről című kötetben jelent meg.
A fotó Corvin Kiadónál 2002-ben megjelent kis könyvében Vuk történetének folytatása is olvasható, melyet az író fia, ifj. Fekete István írt Vuk és a Simabőrűek címmel.
„Mindenkinek van egy titkos, maga teremtette világa, amelybe elmenekülhet a szürke hétköznapok elől. Benépesíti képzelete szülte alakokkal, akik csak számára ismertek és egy jól meghatározott forgatókönyv szerint élnek.
Fekete István titkos világát nem a képzelet szülte alakok népesítik be. Olyan növények, állatok, emberek formálják, akik, amik közöttünk, körülöttünk élnek. E világban mégis érezhető jelenléte van a csodának. Abban rejlik ez a csoda, ahogy az író látta őket. Hiszen egy róka csak egy róka, de Vuk, Karak, Íny alakja több egy rókánál: a bátorságot, az élni akarást, a jó értelemben vett ravaszságot testesíti meg.
Gyereknek, felnőttnek jó néha barangolni ebben a világban. Hiszen az életre kelt természet alakjaival járt közös úton megtanulhatjuk a legnagyobb leckét: azt, hogy hogyan váljunk igazi Emberré.” ‒ írta Csatlós Erzsébet sorozatszerkesztő a kötet előszavában.