Az elmúlt években egyre inkább meggyőződhettem arról, hogy könyvek újra és újra rám találnak, és előbb vagy utóbb (többnyire mégis utóbb) végül velem maradnak ‒ fizikai formában is, azaz felkerülnek a polcomra.
Esetemben többnyire már olvasott és újraolvasandó könyvekről van szó, amelyekkel kapcsolatban hosszas fontolgatások után mégsem döntöttem a vásárlás mellett, illetve jó néhány olyan történetről is, amelyeket hosszú évek óta szeretnék elolvasni, és minden bizonnyal újraolvasni is, csak egyszerűen megfeledkeztem róluk.
Pontosan ez a helyzet a februárban a könyvespolcomra került tíz kötet nagy részével is (tizből kilenccel).
Sok-sok év telt el úgy, hogy hónapokig egyetlen könyvet sem vásároltam, tavaly óta viszont havonta vásárolok legalább kettőt. Ennek éppen az az oka, hogy mostanában nagyon sok könyv talál rám újra, elsősorban a nagyváradi Könyvmentők Egyesületnél.
Ezek egy része Nagyváradhoz, a nagyváradi és a romániai holokauszthoz köthető:
1. Matatias Carp, Holocaust Romániában 1940-1944
2. Mózes Teréz, Bevérzett kőtáblák
3. Rózsa Ágnes, Jövőlesők. Nürnbergi lágernapló 1944-45
4. Ota Kraus – Erich Kulka, Halálgyár
Egy másik része olyan olvasmányokat jelent, amelyekre egyetemi éveim alatt volt szerencsém rábukkanni:
5. Georges Duby – Andrée Duby, Jeanne d’Arc perei
6. Jeanne Bourin, Abélard és Héloise
A harmadik kategória pedig azok a kötetek, amelyeket már számtalanszor kölcsönöztem ki könyvtárakból:
7. Heinrich Böll, Ádám, hol voltál?
8. Kuncz Aladár, Fekete kolostor. Feljegyzések a francia internáltságból
9. Daniel Kehlmann, A világ fölmérése
Az utóbbi kötetet, csakúgy mint a legutolsót a sorban, a tízes számút , a bookline oldaláról rendeltem.
Daniel Kehlmannt 2018-ban fedeztem fel a még megvásárlásra váró F című regényével.
10. Szederkényi Olga Irodalmi popikonok című, 2020-ban megjelent kötetéről pedig csak annyit, hogy megint elcsábultam ...